Az otthoni mindig ízletesebb!

 „Az otthon termesztett termény mindig ízletesebb, mint a bolti."

Ugye, ismerősnek tűnik ez a mondat? Az ilyen vagy hasonló megfogalmazás szinte kötelező indítás minden olyan cikkben, amely a gyümölcs- vagy zöldségtermesztéssel kapcsolatban az elmúlt 20 évben jelent meg. Nekem, mint tudománnyal foglalkozó embernek, csak egyetlenegy gondom van, mégpedig az, hogy ez nem feltétlenül igaz.

A tény az, hogy bár magunkévá tesszük a mottót, hogy „én termesztettem, tehát jobb ízűnek kell lennie", a saját terményeink jobbára pont annyira ízletesek (bár nem ritkán rosszabbak), mint a szupermarketek pultjain található áruk. Ez így van például a zeller, a káposzta és a karórépa esetében is.

Számomra sokkoló, hogy ma is sok kertészeti tanácsadó (lényegében átemelve a 19. század mezőgazdasági gyakorlatából) a mindenekelőtt való hozamnövelés érdekében javasolja a bőséges öntözést, jócskán hígítva ezzel a termények ízanyagait. Az ízek rajongói számára a végső csapás az, ha a termesztés szabályainak megítélésében szolgai módon ragaszkodunk a mítoszainkhoz, vagy éppen korlátozott tudományos alapja van elképzeléseinknek. Ennek nem így kellene lennie!

A blogban azt a célt tűztem ki, hogy meg szeretném változtatni ezt a hozzáállást, ezért a legfrissebb tudományos kutatások alapján meg kell felelnünk első számú ígéretünknek, annak, hogy felülmúlhatatlan ízhatást érjünk el. Ez a szokatlan, de kutatásokon alapuló megközelítés nemcsak szakít a maradi hozzáállással, amely a termésmennyiség maximalizálására törekszik, hanem az ízhatás fontosságát helyezi előtérbe, csökkenti a befektetett munkát, kerüli a túltermelést, és növeli a termények tápanyagtartalmát. Maximális ízhatást akarunk elérni, minimális munkával, és ezt naprakész tudományos eredményekkel támogatjuk meg. Eközben néhány régóta megkövesedett elképzelést, kertészeti mítoszt is szeretnék kiirtani. Ezeket az alapelveket követve olyan paradicsomot termeszthetünk, amely 150 százalékkal édesebb, a termesztett szamóca 100-szor több aromaanyagot tartalmaz, a chili csípőssége megduplázódik, a cékla kellemetlen „földes" íze a harmadára csökken.

Véleményem szerint - ami a világon megjelent több mint 2000 tudományos közlemény alapján alakult ki - össze kell gyűjteni a legmodernebb kutatási eredményeket, hogy mely fajták esetében és milyen termesztési módszerekkel tudjuk növelni az ízanyagok mennyiségét, és ezeket a tudományos kutatáson alapuló eredményeket fordítjuk le olyan módszerekre és fogásokra, amelyeket bárki megért és követni tud.

A Királyi Kertészeti Társaság Kertjében (Wisley, Surrey megye) több tucat fajta esetében személyesen próbáltam ki és teszteltem ezt a rendszert. Ezek a fajták rendszerint nem hoznak rekordtermést. Talán nem várhatunk tőlük hibátlan megjelenést, szép formákat, és nem mindig követik azokat a szabályokat, amiket a nagyapáink tanítottak nekünk. De az ízük szinte bizonyosan felülmúlhatatlan lesz, ráadásul szépen mutatnak az ágyásokban.

Kövessétek a blogot és fedezzük fel együtt kertünk csodáit!

Kerti Patika

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése